Vinotéka

SOPRONI BORVIDÉK 

A Soproni borvidék Magyarország egyik legrégibb történelmi hagyományokkal büszkélkedő borvidéke. Már a kelták és az ókori rómaiak is termesztettek szőlőt, mely alapja volt a Soproni borvidék szőlőtermesztésének, borkészítésének. A  XIV. század elején Magyarország legjelentősebb borvidékei között tartották számon, melynek kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúltak az ország határain. A XIX. századtól a poncichterek, a német ajkú gazdák messze földön híressé tették a soproni bort. A városra jellemző, hogy más borvidékekkel ellentétben a pincéket nem a szőlőkbe, hanem a városban, saját házaik alá építették. Ez akkoriban nem csak kiváltságot, de nagyobb biztonságot, védelmet jelentett a termelőnek.

A borvidék fejlődését mutatja, hogy a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal 1987-ben a „szőlő és bor városa” címet adományozta Sopronnak. A Soproni borvidékhez 2000. június 13-tól hivatalosan hozzátartozik a Kőszegi körzet is, összesen 259 hektár szőlővel.

A Soproni körzet a Kárpát-medence egyedülálló táján, az Alpok lába, a Fertő tó, a Sopron–Vasi-síkság által ölelt lankákon terül el. Legértékesebb területe a Fertő tó környéki domboldalakon, mintegy 1500 hektárnyi területet foglal magába. A Világörökség Bizottság a Fertő tavat a környező településekkel együtt 2001-ben kultúrtájként vette fel a világörökségi listára. A Fertő tó vidéke a természeti értékek egyedülálló változatosságát tárja elénk. Több részre osztják a klimatikus határok, így a viszonylag kicsiny területen belül rendkívül változatos állat- és növényvilág jött létre. Kontinentális sztyeppei tó, Közép-Európa legnagyobb nádasával, értékes szikes puszták, szubmediterrán dombok és szubalpin jellegű középhegységek, valamint közeli magashegységek bebarangolása vár az ide érkező turistákra. A tó környéke már 8000 éve különböző kultúrák találkozópontja. Az emberi tevékenység és a különleges földrajzi környezet egyedi kulturális tájegységet hozott létre az évezredek folyamán. A természeti szépségek mellett jelentős a népi építészete, a XVIII . és XIX. századi kastélyok pedig történelmi látványosságot jelentenek. Magyar oldalról a Fertő–Hanság Nemzeti Park Fertő tavi részének teljes területe, valamint Fertőboz, Fertőrákos község kőfejtője, a fertődi Esterházy- és a nagycenki Széchenyi-kastély és környezetük tartozik a Fertő-táj világörökséghez. A szomszédos oldalról a Neusiedlersee Seewinkel vizes élőhelyeinek területe és a műemléki védelem alatt álló Ruszt belvárosa része a világörökségnek. Az éghajlati feltételek mellett a talaj és a víz magas sótartalma, a tó óriási nádasa is hozzájárult a húszezer éves Fertő tó és a környező táj biológiai sokféleségéhez. Kontinentális sós vízi élőhelyek Európában csak a Kárpát-medencében fordulnak elő. A vidék sajátosságaihoz tartozik a sűrű náddal borított hatalmas terület, a Fertő keleti oldalán található szikes tavacskák és a nyugati oldalon található dombvidéki szőlők, melyek a borvidék legjobb dűlőit is magukba foglalják.

A monarchia idejében a szőlőterületek egy borvidéket alkottak Sopron–Ruszt– Pozsony néven, hasonló fajták és művelési módok jellemezték őket. A szőlőskerteket pusztító járványok, a történelem viharai külön fejlődési pályára állították a borvidéket. Sopron környékén az 1800-as évek végéig a fehér szőlő volt az uralkodó. Borvidékünk karakteres fajtája, a kékfrankos szőlő az 1890-es évek után került előtérbe. Ma Ruszt elsősorban a fehérszőlőfajtákról és az aszúról (Ausbruch) híres, a Soproni borvidéken pedig a kék szőlő, főleg a Kékfrankos termelése kiemelkedő. Jelentősek még a Zweigelt, Cabernet sauvignon, Merlot és Pinot noir ültetvények is. A fehérborfajták közül a Zöld veltelini, a Chardonnay, a Tramini, a Zenit, a Sauvignon blanc és a Korai piros veltelini a legelterjedtebb. A borvidék érdekessége, hogy az itteni klíma a késői szüretelésű desszert borok előállításának is kedvez. Ezek a borok nem új keletűek vidékünkön, jelenlétük a XVI. századra vezethető vissza. Ma már történelem: Magyarországon először „soproni kékfrankos” néven Jäger Mihály borkereskedő árusította palackos borait a múlt század harmincas éveiben. Azóta már fogalom, legenda lett a kékfrankos, sőt Sopron Város Önkormányzata a „Sopron a Kékfrankos Fővárosa” szlogent le is védette.
 A borvidék 40 éves „csipkerózsika álmából”, alig 20 év alatt ismét az ország egyik meghatározó borvidékké nőtte ki magát. Az ismert, neves pincészetek mellett egyre több fiatal borász mutatja meg tehetségét és a borvidék adta óriási lehetőségeket, melyek már több nemzetközi versenyen, borbemutatón bizonyítást nyertek.